2013. február 17., vasárnap

Zöld esküvői torta orchideákkal / Green wedding cake with orchids



Egy nagyon kedves barátnőm kérdezte meg (a szőlős hordós torta készült neki decemberben), hogy a barátnőjének elkészíteném-e az esküvői tortáját.
Gondoltam az a négy szülő+2 tanú-féle esküvő lesz, és azért rám gondoltak, így rögtön mondtam, hogy persze.
Akkor kiderült, hogy 40szeletre gondoltak.
Először huh... ránéztem bambán, és kimatekoztam, hogy 30-ast szoktam sütni, ez nem sokkal több.
Hát rábólintottam, és megegyeztünk, hogy átadja az elérhetőségemet az illetékesnek.

Aztán megbeszéltük a menyasszonnyal, hogy mire gondoltak.
Semmi konkrét elképzelés nem volt, csak az, hogy orchideát szeretne, talán rózsaszínt.
Ahogy beszélgettünk egyszer csak a zöld orchideánál találtuk magunkat, ami szerintem sokkal elegánsabb választás, aztán kiderült, alapvetően a lakodalmi díszítésben a zöld dominál.
Javaslatokat kért ízre, sokat felsoroltam, de mindjárt a könnyű, gyümölcsös-joghurtos mellett döntött, s hogy legyen opció azoknak is, akik ezt nem szeretik Eszterházi diós lett a legalsó.


Aztán két héttel a dátum előtt szóltak, hogy legyen már úgy ötven, vagy több szelet...
Akkor kezdtem törni a fejem.
Ahhoz már állvány kell.
Még az eredeti a két szinttel az okés, de még egy szintet nem lehet rátenni.
Mivel augusztus közepére már van egy tortarendelésem, ennél sokkal nagyobb (huh, ne is emlegessük), és ahhoz amúgy is készíttetek egy állványt egy nagyon kedves (és türelmes) ismerőssel, gondoltam megkérem, hogy multifunkciós legyen, és legyen kész sokkal hamarabb. (Mondom, türelmes).
Az állvány megvolt, és én elkezdtem legyártani az első igazi drótos orchideáimat.
Minél több készült el, annál jobban ráéreztem.
Szerdán készen voltak a szirmok, csütörtökön összeraktam a virágokat.
Csütörtökön készítettem a piskótákat (volt más rendelés is, azt is ekkor sütöttem le mindet). Hosszú órákig ment a sütő.

Betöltöttem, majd vajkrémmel borítottam a tortákat.
Aztán burkoltam őket fehérre.
Mivel közben a gyerekek hiper-szuper rendetlenek voltak, így a két alsó tortát kétszer kellett borítani, mert a kinyújtott fondantot minden alkalommal ott kellett hagynom, és utána mikor rátettem tört, szakadt.
Közben az az okos ötletünk támadt, hogy egy gyors kaját készítünk, tojásos nokedlit.
Jó sokáig forrt a víz a konyhában, miközben alapból meleg volt. Én kifelejtettem a páratartalmat a számításból. Ezután a harmadik, kis tortát négyszer kezdtem burkolni, újra és újra le kellett szednem, szakadt egyfolytában, ragadt és meggyűlt vele a bajom.
Végül a szobában nyújtottam a borítást, és sokadjára sikerült is.


Felkerültek a szalagok is, és összeszereltem a tortát. Szenzációsan nézett ki.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, a homoktortánál látott ekrü-zöld esküvői torta gondolata. Ezen a gyönyörűséges tortán minden második szint inda mintával volt festve.
Nem tudtam elhessegetni, ki kellett próbálnom.
Imádtam. S bár én nagyobb, kevésbé részletes mintát festettem, azért hihetetlenül feldobta.

Végül remegő kézzel szurkáltam bele az orchideákat, és végül ott állt készen.
Azt hiszem, ilyet szerettem volna annak idején én is.
Sőt, azt kell mondjam, így lett végül teljesen az enyém, mindenhol látni rajta a kezem nyomát.
Nem tökéletes.
Közel sem.
De az első, amivel szívből és teljesen elégedett vagyok. Imádom ezt a tortát.


Az ifjú párnak pedig boldog, szerelemmel teli hosszú közös életet kívánok!

1 megjegyzés:

  1. Csodás! Szerelmem a zöld orchidea- tavaly nyáron én is pont egy 50 szeletes zöld orchideással küzdöttem. De a vendégsereg lelkesedése kárpótolt (ha kíváncsi vagy a sztorira, a blogomon megtalálod ;)

    VálaszTörlés