Ringlispíl torta Enikő születésnapjára /Bibi and Tina cake with carousel/

Hosszas vacillálás után döntöttem a körhinta forma mellett.
Meg voltam győződve róla, hogy feltaláltam a spanyol viaszt. Aztán hulla fáradtan este a félig felkajált tortát a hűtőben hagyva rákerestem: carousel cake... khm... maradjunk annyiban, nem én voltam az első... (a (Wilton weblapján elkészítési útmutató mellett megvásárolható minden az elkészítéshez szükséges dolog csomagban).
Mondjuk a kivitelezés egészen egyedi lett, ez az egy biztos.
A lovakat, Bibit és Tinát már korábban, még a doktornéni torta készítése után legyártottam.
A lovacskákkal nem volt gond, Encsi rajzait alapul véve ilyen meseszerű kis pónik voltak az eredeti terv, az első után a többi gyerekjáték volt.
Siralmasan nehezen ment viszont a lányok készítése. Ehhez hozzájárult, hogy amikor őket gyártottam, mindkét gyerek állati beteg volt, és azért estem nekik éjjel, hogy ne aludjak el, és lekössem magam valamivel.
(update: a deszki cukorshown tanultak alapján már tudom, esélyem sincs tökéletes figurákat gyártani ebből az anyagból, de tudom, hogy mi kellene helyette).

Mivel a torta hatalmas (voltunk egy páran rá) a mentes krémet rögtön elvetettem. A mummy féle trüffel krémmel töltöttem, majd alaposan minden emeletet meghintettem a nyáron eltett meggyel.

Alul az egy 4 tojásos 26-os formában sült piskóta majd egymáson két 3 tojásos 24-es formában sült piskóta Kiskukta piskótareceptjével készült.
A púpos részeket levágtam, az alsó lapról leesett piskóta lett a teteje a tortának, a középső piskóták kieső részéből készítettem Botinak a mentes mini-motoros tortát.

Először az alsó részt burkoltam fehérrel, majd rátettem a csíkokat: 2 cm-s kék illetve zöld darabkák felváltva. Ekkor készítettem a tetejét is. A fondantot a tortaforma méretének megfelelőre nyújtottam, kimértem a közepét (ez a számolós része volt az igazi kihívás) elég volt egy félkör, ezt 8 részre vágtam, és megismételtem a másik színnel is, majd leburkoltam a kúpos piskótát.

A középső rész magasságát lemértem, és kimatekoztam (2xrxpí) a palást (hihi, tudok valamit) méreteit, majd a talapzat tetejére téve körülburkoltam. Egy hosszú pálcát a megfelelő méretűre vágtam, körbetekertem folpack-kal és a tartás kedvéért keresztül szúrtam a tortán.
Itt követtem el egy ballépést. A helyére tettem a tetejét. Sőt! Elkészítettem a csipkemintát, és azt is rögzítettem. Pedig a pálcák és a lovak még sehol se voltak.
Ezután a pálcákat kisodortam, megfontam, és rögzíteni akartam.
Persze nem ment. A víz a száradozó fondathoz az oldalán nem akarta odafogni. A szokásos porcukor+citromlé cukormáz semmit se ért, a tojásfehérje+porcukor verzióhoz már nem volt porcukrom.
Enikő születésnapjának délelőttje volt, állati betegen mesét nézett, a lázát nem győztem méregetni a torta készítése közben.
A pálcákat, ha felül rögzítettem, alul is kellett, de mire alul odaragasztottam volna felül elengedte, ráadásul nem fértem oda a már törékenyre száradt csipke miatt.
Kitaláltam, hogy megszárítom a pálcákat, úgy legalább majd nem nyaklik le.
Valóban, nem nyaklott, hanem tört. Akkor már a sírás környékezett.
A cukormázzal végül rögzítettem őket, volt, amelyiket 3 darabban.
Jöhettek a lovak. A gravitáció viszont ezerrel dolgozott ellenem.
Felragasztottam nagy nehezen a lovat percekig nyomva, hogy a cukormáz kissé megkössön, majd amikor megmozdítottam a tortát sorban lepotyogtak a lábaik, farkaik.
Ennél a pontnál valóban sírni kezdtem. Ott tartottam, hogy inkább ráhagyom a fenébe.
Végül a lábakat, farkincákat külön külön a tortához rögzítettem a cukormázzal, sajnos itt-ott ez látszik is.

Az egész torta minden borítása házi fondanttal készült, recept innen.

Ebből van az összes figura is.

Az összes trükk, amit alkalmaztam, hogy a kék/piros/zöld/sárga fondantokat külön-külön főztem ki, víz helyett a színezőt adagolva (zöld kupakos folyékony színező). 1/4 adaggal dolgoztam, így végül is nem sok kellett belőlük, de nem lágyították fel a fondantot, mint amikor utólag színezem. Kicsit macerásabb, de megéri. Ezután narancsot vagy rózsaszínt esetleg lilát keverni gyerekjáték, a megfelelő színűeket összegyúrod, és kész.

Még egy trükk, ami szerintem elképesztően jó ötlet bár tartok tőle szintén nem én vagyok a feltaláló, az a csipke mintája. A köröket szívószállal szúrtam ki, a csepp alakokhoz a szívószálat egy helyen összecsippentettem, és a körmömmel jól megszorítottam. Végig tartotta az alakját, szuperül működött. Ha lett volna még időm, sokkal alaposabb, kidolgozottabb csipkemintát készítettem volna, nagyot dobott a torta kinézetén!

A sok viszontagság és a rémes közérzet ellenére az ünnepelt elképesztően örült, nagyon boldog volt!

Csak suttogni tudott, de az is nagyon nehezen ment neki, 'Bibi és Tina' suttogta, meg akarta köszönni, de nem bírt tovább beszélni, így csak jól megölelgettük egymást.  (Enni is csak másnap tudott belőle, annyira fájt a torka).

Isten éltessen drága 5 évesem!