2013. február 19., kedd

Botond Bob mester torta /Bob Builder cake/


 Csak a receptet hozom, a háttértörténetek majd a másik oldalon.

Szögletes piskótalapot sütöttem a szokásos átköltött Kiskukta piskótát 4 tojásból.
Egy kedves kislánynak is készítettem belőle, neki a tojásmentes piskótával, tehát, tojásmentes is lehet!

Hozzávalók:
  • 200 g cukor+ 80 g a habba
  • 350 g liszt
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 4 tojás
  • 1 cs sütőpor
  • csipet só
  1. Cukor+3sárgája+olaj+víz összekever
  2. liszt+sütőpor összekever
  3. Tojásfehérjét egy-két csepp citromlével (elhagyható) és egy csipet sóval elkezdem felverni, mikor már buborékos, fehéredik, beleteszem a 8 dkg cukrot és egy nagyon kemény habot verek belőle
  4. A tojássárgás lötyibe teszem a lisztes keveréket, elkeverem, majd a habverővel egy kicsit felverem, hogy kicsit kivilágosodjon.
  5. Kanalanként óvatosan forgatom bele a fehérjét egész óvatosan, de nagyon alaposan.
A tepsibe öntöm a masszát (csak az alján van papír), felhúzogatom az oldalára, hogy ne legyen túl púpos és tudjon kapaszkodni.

Vaníliás krém
Hozzávalók:
  • 6 cs vaníliás pudingpor
  • 9dl víz vagy rizs/zabtej
  • kb 40dkg cukor
  • vanília aroma
  • 1 csomag margarin
  • 1 csomag (2dl) kókusztejszín/krém

A vizet másfél deci híján feltettem forrni, az összes cukrot a pudingporokkal elkevertem, majd a maradék 1,5 dl vízzel és jókora löttyentés vanília aromával simára kevertem. Mehetett bele a forró vízbe és megfőztem a jó sűrű pudingot, azután hagytam kihűlni.
Most jött volna a botmixer, hogy egészen sima legyen, de ehelyett csak kutyultam, kutyultam, mert a botmixer már a táborozáskor a papírmerítéshez szükséges papír aprításakor halovány füstjelekkel közölte, hogy elfáradt, s bár nem vagyok indián, megértettem. Azután még párszor túlélte Boti turmix-joghurtját, de csak kipurcant néhány hete.
Szóval ha sima és hideg a puding, mehet bele a kókuszkrém és a margarin, aztán egészen habosra verjük és hűlni hagyjuk.

Szederzselé
Hozzávalók:
  • fél liter szederlé
  • 1 ek zselatin
  • cukor
A gyümölcslevet felmelegítem, a cukorral elkevert zselatint beleteszem, felmelegítem forrásig, de nem forralom, Félreteszem hűlni. Addig várok, míg egészen kihűl és kezd egy picit kocsonyásodni. (sok idő, majd egy óra, ha a tálat vízfürdőbe teszem hűlni)

A trükk az összeállítása.
Csak kettőbe vágom a piskótát, lesz krém közte bőven.
A vaníliás krémmel jó vastagon megkenem a belső oldalát mindkét lapnak, majd nyomózsákkal körbenyomom a szélén a krémet, majd a tetején még egyszer, amolyan falat képezve, kb másfél cm magasat.
Beleteszem a szedreket szépen egymás mellé, nem kell túl sűrűn, de mehet belőle bőven.
A kihűlt, zselésedni kezdett szederzselével felöntöm, majd óvatosan, ügyeskedve ráteszem a vaníliás felével lefelé a másik lapot. (könnyebb volt, mint gondoltam)

Lekentem, hűtöttem, borítottam, de mindezek előtt 3 éjjel Sztálin is megdicsért volna, olyan nehézipari munkálatokat végeztem: markolót, darus kocsit, úthengert készítettem. Meg macskát, és Bob mestert.
Végezetül a borításkor sok-sok színes levelet valamint egy pár napraforgót gyártottam Böbőce kiszúró készletével, a téglák, a habarcs, a vödör, a deszkák és a kavicsok is ekkor készültek.
A deszkák és a kavicsok a kakaóportól ilyen szépek.
A lusta Bob és a rozzant markoló története :-)

Rögtön nekiálltak a téglarakásból falazni, tatából meg előbújt a kőműves, segített nekik
Az ünnepelt rajongva imádta, ma úthengert reggelizett, csak a gyertyákon volt fennakadva: 
"Vedd már le azokat a gyufákat!"

És nem önfényezésképpen, hanem azért, mert állati nehéz minden nélkül finomat készíteni, ez ESZMÉLETLENÜL fincsi volt! VOLT! mert gyakorlatilag mindenki azonnal 3 szeletet tolt be belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése