A szokásos csokitorta belül, kívül pedig egy nagy harc végeredménye.
Felbuzdulván Böbőce fondantjának láttán lenyúltam a receptjét. Kiokított hozzá minden fontos tudnivalóról, tehát használati utasítást is kaptam hozzá.
Az autót előző este legyártottam, a tora borítását természetesen délelőtt intéztem, hogy elkészüljek, mire jönnek érte.
Ha nem láttam volna, Böbőce milyen szuperül bánik vele, azt mondanám, hogy nem jó ez a fondant. De láttam. Olyan szépen, egyszerűen nyújtható, rugalmas, hogy hihetetlen. Pont ezért vágtam bele (én hülye, élesben), mert a házi fondantom elég kemény, és nehezen nyújtható, mindig erősen megizzadok vele.
Na, nekem nem jött össze. Valami sok vagy kevés lehetett esetleg nem jó minőségű.
Ragadt és nyúlt, aa jó magasra sikerült tortán annyira csúszott lefelé, hogy egyszerűen elszakadt az oldalán.
Eredetileg fehérre borítottam, de le kellett szednem, aztán külön, két darabból borítottam (alja fekete, teteje fehér) Végül a feketét gumi mintázattal láttam el, így olyan Villám McQueen-gumi-szerű lett.
Kérték, hogy az autó mellett alma is legyen a tortán.
Böbőcével még hosszasan diskuráltunk a tapasztalataimról, ő egészen meglepődött, sose tapasztalt ilyet, így adtam még egy esélyt a fondantnak. Persze azt is élesben, hiszen így lesz izgis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése